Tízből egy budapesti alkalmazott távmunkában dolgozik

144 ezren dolgoztak távmunkában

Az elmúlt években tapasztalható csökkenő munkaerő-kínálat mellett egyre több munkáltató próbálja teljesíteni az alkalmazottai munkaszervezéssel kapcsolatos kívánságait, ezzel is megkönnyítve a munkavállalók toborzását, valamint a munkaerő megtartását.

A távmunka lényegi eleme az internetalapú munkavégzés, amely során a munkavállalók infokommunikációs eszközök használatával tartják a kapcsolatot munkáltatójukkal, főnökükkel, munkatársaikkal és a munkavégzés eredményét elektronikusan továbbítják. A „home office” lehetősége a munkahelyen csökkenti a szabadságként kivett vagy betegállományban töltött napok számát, ezáltal növelheti a munkavállalók lojalitását a munkáltató irányába.

2018 I. negyedévében az alkalmazottak 3,7%-a, 144 ezer fő dolgozott távmunkában. A férfiak és a nők körében közel azonos volt a távmunkások aránya. Míg a szellemi foglalkozásúak 7,9%-a (133,5 ezer fő) dolgozik távmunkában, addig a fizikai foglalkozásúaknak mindössze a 0,5%-a (10,6 ezer fő), ami megerősíti azt, hogy a távmunka döntően szellemi munkavégzés esetén lehetséges.

A távmunkások alkalmazottakon belüli aránya a 35–39 éves korosztályban a legnagyobb, 6,1%. A 25–29 éves korcsoportban, ahol az egyetemi tanulmányaikat frissen befejezők is találhatóak, alacsonyabb a távmunkát végzők aránya a korcsoport teljes, alkalmazotti létszámához viszonyítva, mint néhány, náluk idősebb korcsoportban.

Legtöbbnél a munkaidőt nem, csak az eredményeket figyelik

A távmunkát végző alkalmazottak 23%-a a munkáltatója kérésére dolgozik így, míg a többségüknek (55%) a munkakörük teljes mértékű önállósága miatt van rá lehetősége. Ezt a korcsoportos arányokkal összevetve feltételezhető, hogy az alkalmazottaknak bizonyos idejű munkatapasztalatra kell szert tenniük ahhoz, hogy a felettesük megbízzon bennük és jóváhagyja az otthoni munkavégzést.

A fenti megállapítást igazolhatja az is, hogy a távmunkások között nem találunk munkaerő-kölcsönzőn keresztül foglalkoztatottakat, és a határozott időre szóló szerződéssel rendelkezők száma is elenyésző. Szintén a munkáltatói bizalom jeleként értelmezhető, hogy a távmunkában dolgozók 62%-ának nem figyelik a munkaidejét, csak az elért eredményeket, 19%-uk pedig maga vezeti a nyilvántartást a munkaidejéről. 74%-uknak biztosítottak hozzáférést a munkahelyi hálózathoz. Közülük legtöbben (92%) a levelezőrendszerhez fértek hozzá, ami – a telefon mellett – a munkatársakkal való kapcsolattartás leggyakoribb formája volt.

A távmunkát végzők 69%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezik

A nagyobb településeken élők nagyobb arányban élhetnek a távmunka lehetőségével. Amíg Budapesten az alkalmazottak 10%-a dolgozik távmunkában, addig a községekben mindössze az 1,3%-uk.

Az iskolai végzettséggel együtt nő a távmunkában dolgozó alkalmazottak aránya. Amíg az alapfokú végzettségűek 0,5%-a, addig a felsőfokú végzettségűek 9,7%-a dolgozik távmunkásként. A távmunkások aránya a matematikai, számítástechnikai és egyéb természettudományos képzési területen végzettek körében a legmagasabb, 16%.

Az összes távmunkást tekintve a legtöbb munkavállaló a felsőfokú végzettségűek közül kerül ki (69%), az érettségizettek aránya 27%, az érettségi nélküli középfokú végzettségűeké és az alapfokú végzettséggel rendelkezőké pedig elenyésző.

Ez a fajta munkavégzési forma tehát elsősorban a nagyvárosokban élő, magasabb végzettségű alkalmazottakra jellemző, míg az alacsony végzettséggel rendelkezők és a kistelepüléseken élők többnyire nem tudják igénybe venni.

Regionális bontásban Budapest után Nyugat-Dunántúlon a legnagyobb a távmunkások aránya (3,5%), míg Észak-Magyarországon a legkisebb (1,3%). Ez egyrészt az egyes régiókban élő foglalkoztatottak között meglevő iskolázottságbeli különbségekkel magyarázható, másrészt azzal, hogy Budapesten dolgoznak a legnagyobb arányban alkalmazottként a szolgáltatási szektorban.

A távmunkások 82%-a a szolgáltatási szektorból kerül ki, őket követik az iparban, építőiparban alkalmazásban állók (18%), míg a mezőgazdaságban dolgozók száma elenyésző. Ennek feltehetően az az oka, hogy a távmunkához szükséges infokommunikációs technológia mezőgazdaságban való használatának jelenleg még marginális a szerepe.

A távmunkások 89%-a otthonról dolgozik

A távmunkában dolgozók túlnyomó többsége, 89%-a otthonról végzi a munkáját, és csak 11%-uk az, aki például teleházban, kihelyezett irodában, nyilvános helyen (kávézóban, üzletközpontban), vagy ügyfeleknél.

96 ezren dolgoznak „home office” keretében

A távmunkások legnagyobb hányada, 66,5%-a nem meghatározott rendszerességgel, 14%-uk előre meghatározott rendszerességgel, míg 19,5%-uk folyamatosan, a hét minden napján a munkahelyétől távol végezte a munkáját. Tekintve, hogy a Munka Törvénykönyve szerint a távmunkavégzés rendszeresen folytatott tevékenység, így feltételezhetjük, hogy akik nem meghatározott rendszerességgel végeztek távmunkát, ők „home office” keretében dolgoztak. Magyarországon 2018 I. negyedévében jóval nagyobb volt azoknak a száma, akik „home office”-ban dolgoztak, mint azoké, akik a munkaszerződésükben rögzített feltételekkel végeztek távmunkát.

A távmunkát végzők pozitívan értékelik az otthonról való munkavégzést

A távmunka – a „home office”-szal együtt – számos előnnyel és hátránnyal jár. Lehetőséget ad arra, hogy a munkavállaló rugalmasabban ütemezze a munkaidejét, házimunkát is végezhet közben (pl. mosás, főzés), vagy ügyintézést is beiktathat az idejébe. Ezzel szemben nehézséget jelenthet – többek között – a munkatársakkal való személyes kapcsolat hiánya, vagy a munkaidő és a szabadidő határainak tudatosítása.

A távmunkát végzők sokkal pozitívabban értékelik az otthonról történő munkavégzést, mint azok, akik nem élnek ezzel a lehetőséggel.