Robbanni kezd a magyar nyugdíjbomba

Három nyugdíjcélú megtakarítási formát díjaz manapság 20%-os befizetésarányos adókedvezménnyel az állam, így gyakorlatilag ezek uralják a magyar öngondoskodási piacot: 

• nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ),
• önkéntes nyugdíjpénztár,
• nyugdíjbiztosítás.

Az életbiztosításokat is öngondoskodási célú terméknek tekinthetjük (a részhalmazuknak tekinthető nyugdíjbiztosításokban heverő összegről pedig nincs hivatalos adat), ezért ezek nominális állományát is tartalmazza alábbi ábránk. Mint látható, az utóbbi negyedévekben összegszerűen is megtorpant az öngondoskodási termékekben lévő háztartási vagyon növekedése. 

Látványosabb e megtakarítások vergődése, ha nem abszolút összegüket tekintve, hanem relatíve, a háztartások bruttó pénzügyi vagyonának arányában vizsgáljuk a bennük lévő lakossági vagyon összegét: 

• bár 2013 elejéhez képest 3367 milliárd forintról 4256 milliárdra, vagyis 26%-kal nőtt az öngondoskodási termékekben heverő forintösszeg,
• a teljes lakossági megtakarítási piac eközben 58%-kal gyarapodott: 34 127 milliárd forintról 53 788 milliárdra.

E két folyamat eredményeképpen az öngondoskodási termékek aránya 9,9%-ról 7,9%-ra csökkent. Hat év leforgása alatt nem túlzás ezt látványos és drámai visszaesésnek tekinteni, miközben az állami nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatatlansága egyre nyilvánvalóbb. 

2013 eleje óta a három megtakarítási forma közül 

• az életbiztosítások aránya 4,8%-ról 3,6%-ra,
• az önkéntes nyugdíjpénztáraké 3,7%-ról 3,5%-ra,
• a NYESZ-é 1,4%-ról 0,9%-ra

csökkent a széles értelemben vett megtakarítások piacán, miközben a folyószámla-betétek, a készpénz és az állampapír, vagyis az öngondoskodási célú megtakarítási formáknak aligha nevezhető eszközök. 

Az MNB szakértői által összegyűjtött 2016-os Eurostat-adatok azt mutatják, hogy az EU megvizsgált 23 országa közül nálunk a harmadik legalacsonyabb az életbiztosításokban és nyugdíjpénztárakban lévő háztartási vagyon a GDP arányában, Görögországot és Litvániát előzzük csak meg e téren. Míg az élen járó Hollandiában a GDP 227%-a hevert életbiztosításban vagy nyugdíjtermékben, Magyarországon mindössze a 9,7%-a. 

Az állam időről megkísérli az öngondoskodási lehetőségek kiterjesztését, de nagyon nem kedvez a piacnak, hogy olyan lépéseket is tesz, amelyek e törekvéssel gyökeresen ellentétes irányba mutatnak. Markáns példája volt ennek 

• az életbiztosítások adókedvezményének 2010 elején történt megszüntetése,
• a magán-nyugdíjpénztári vagyon 2011-es államosítása,
• az önkéntes nyugdíjpénztári munkáltatói tagdíjvállalások kedvezményes béren kívüli juttatás jellegének 2017 eleji megszüntetése és
• a (nyugdíjcélúnak persze nem mondható) lakás-takarékpénztári támogatás 2017-es megszüntetése.

Ezzel szemben utoljára a nyugdíjbiztosítások 20%-os befizetésarányos (évi 130 ezer forintban limitált) adókedvezményének 2014-es megteremtése jelentett előrelépést az állam részéről ezen a piacon. A közeljövőben pedig a még sok ponton ismeretlen, de úgy fest, a babakötvényhez hasonlító nyugdíjkötvény idei bevezetése lehet a következő pozitív döntés, még ha ez részben konkurenciát is fog jelenteni a piaci termékekkel szemben. Sikere nagyban függ attól, milyen értékesítési apparátust (bankok, közvetítők?) sikerül megfizetnie hozzá az államnak, mert ha nem így lesz, a 2006-ban indult babakötvényhez hasonlóan marginális részt fog kihasítani a magyar öngondoskodási piacból jóval több mint egy évtized után is.

A 2014-ben bevezetett adókedvezményes nyugdíjbiztosítások eddig elért számai mutatják jól, mekkora esélye van egy öngondoskodási terméknek akkor, ha kiterjedt értékesítési hálózatok (függő és független biztosítási közvetítők garmadája) állnak rá a közvetítésére. Csaknem 5 év alatt (2018 szeptember végére) 276 ezres darabszámot értek el az adókedvezményes nyugdíjbiztosítások, 

• ennek 71%-a unit-linked termék,
• 29%-a pedig vegyes életbiztosítás.

Ahogy említettük, a nyugdíjbiztosításokban lévő vagyonról (életbiztosítási díjtartalékukról) nincs pontos adat, azt azonban tudjuk, hogy egy év alatt mintegy 69 milliárd forintot fizet be rá a lakosság (ennyi volt 2017 szeptembere és 2018 szeptembere közötti biztosítói díjbevétel a munkáltatók befizetéseivel együtt), ami az életbiztosítási piac díjbevételeinek a kevesebb mint 13%-a. Nem lebecsülendő ez azt figyelembe véve, hogy a nyugdíjbiztosítások jelentik az utóbbi években (a nem-élet ágnál sokkal lassabban növekvő) életbiztosítási piac motorját. Ugyanakkor, mint láttuk, nem elégségesek ahhoz, hogy pozitív fordulatot hozzanak a teljes magyar öngondoskodási piac számára. 

Március 5-ei Biztosítás 2019 konferenciánkon többek között olyan kérdéseket fogunk feszegetni, mint hogy 

• mi az oka az öngondoskodási célú termékek alulteljesítésének a megtakarítások piacán?
• visz vagy hoz majd a biztosítási piac szempontjából az állami nyugdíjkötvény bevezetése?
• milyen jövő vár a nyugdíjcélú megtakarítások, különösen a nyugdíjbiztosítások piacára?

Nagy neveket sikerült megnyernünk e témák megbeszélésére: 

• Gaál Csaba korábbi CIG-vezér (a Private Quality alapító tulajdonosa és vezérigazgatója) moderálja az öngondoskodási panelt, amelyben
• Czene Árpád, a legnagyobb magyar életbiztosítónak számító NN termékfejlesztés és menedzsment vezetője,
• Farkas András nyugdíjszakértő,
• Kozek András (az Allianz korábbi vezérhelyettese) és
• Kuruc Péter, a K&H Bank ügyvezető igazgatója

is kifejti véleményét. A lakosság öngondoskodási attitűdjéről és a nyugdíjcélú megtakarításokhoz való viszonyáról a Gemius online felmérése alapján Baittrok Borbála tart majd a beszélgetés előtt előadást. 

Címlapfotó: Pexels