Pandémiás kockázatok 100 évvel a spanyolnátha után

A mai világban a kiterjedt nemzetközi légiközlekedés, az ellátási láncok globalizáltsága, az orvosi ellátások fejlettsége, a társadalom folyamatos információfogyasztása egyszerre jelent erősséget és újfajta sebezhetőséget is. Egy, a spanyol influenzához mérhető világjárvány teljesen máshogy játszódna le ma, mint 100 évvel ezelőtt. 

Világjárványok története

A világjárványok közül a spanyolnátha volt a legnagyobb, ami az áldozatok számát illeti: már kitörésekor, 1918-ban több embert ölt meg, mint az első világháború. Gyakorlatilag mindenhol felbukkant a csendes-óceáni szigetektől az északi-sarkvidékig. 24 hét alatt több embert pusztított el, mint az AIDS 24 év alatt. Egyes becslések szerint 1918 és 1920 között világszerte 500 millió embert fertőzött meg, és valószínűleg 100 millió embert ölt meg, ami a világ akkori népességének közel 6%-a. 

A nevét egyébként onnan kapta, hogy a legtöbb érintett ország cenzúrázta a járvány kitöréséről szóló híreket, míg Spanyolország, semleges ország lévén, nem korlátozta a híradásokat, így a spanyol hírügynökségek számoltak be legelőször a fertőzésekről. A média tehát már akkor is fontos szerepet játszott a járványok terjedésében, hiszen az elhallgatása a kórnak kedvezett. 

A H1N1-es vírustörzs okozta spanyolnátha azért volt halálos, mert a hagyományos influenzajárványokkal szemben ez a legerősebb immunrendszerrel rendelkezőket támadta meg: több millió fiatal felnőttet pusztított el, akik közül sokan országok között vándoroltak, vagy a tengerentúlról érkeztek haza a világháború után. Az Egyesült Államokban 1918-1919 között a spanyolnáthában meghaltak 99%-a 65 év alatti volt, közel felük 20 és 40 év közötti. 

A 21. század eddigi egyetlen világjárványa a 2009-es influenzapandémia volt, amelyet a H1N1/09 pandemikus vírus, egy A típusú, H1N1 altípusú, sertés eredetű új törzs okozott. A vírust először Mexikóban azonosították 2009 áprilisában, ami rendkívül gyorsan terjedt világszerte. A WHO 2009 júniusában abbahagyta az esetek számlálását és pandémiának nyilvánította a járványt. A járvány végül nem okozott annyi halálesetet, részben azért, mert sok idős ember már immunis volt a vírussal szemben. 

A 2009-es világjárvány és a spanyolnátha között többször ütötte fel fejét pandémia a világban, melyek több millió embert öltek meg a 20. század folyamán. Az ázsiai társadalmak szenvedték el a legsúlyosabb veszteségeket. 1956-1958 között egy H2N2-es vírustörzsű ázsiai influenza okozott 2-3 millió halálesetet Kínában, Hongkongban és Szingapúrban. 1957 júniusában elérte az Egyesült Államokat is, ahol közel 70 ezer ember életét követelte.

1968-ban Hongkongban a H3N2 törzs okozott járványt, ami gyorsan átterjedt Kínára, Vietnámra, a Fülöp-szigetekre és Szingapúrra is. Néhány hónapon belül a vírus elérte Indiát, Ausztráliát, és Európát is, majd Japánba, Afrikába és Dél-Amerikába is megérkezett. A brit újság, a Times sokat segített a riasztásban, a kormányok pedig valamivel felkészültebbek voltak, mint egy évtizeddel korábban. A járvány többnyire az idősebb embereket támadta, mintegy egymillió halálesetet követelt világszinten.

A közelmúlt kiterjedt, de nem világszintű járványai közé tartoznak a 2002-2004-es SARS-járvány, ami Kínából indult el, valamint a szintén Kínából kiinduló 1997-es H5N1 madárinfluenza-járvány. Szerencsére ezek nem terjedtek emberről emberre, így hatásuk korlátozott volt. 

Nyugat-Afrikában és Latin-Amerikában az elmúlt években az Ebola és a Zika vírusok okoztak haláleseteket és komolyabb zavarokat. Az Ebola terjedését, illetve pandémiává fejlődését akadályozta, hogy az testnedvvel, nem pedig levegőben terjed, míg a Zika lázat szúnyogok terjesztik.

Felkészülés a legváratlanabb helyzetekre

A spanyolnáthához hasonló méretű világjárvány kitörésére szerencsére a mai generációk életében még nem került sor, azonban néhány kisebb pandémia, illetve több járvány is felütötte a fejét azóta. A gyógyszereknek ellenálló vírustörzsek miatt a járványok egyre gyakoribbakká válhatnak a jövőben. Azt nem lehet tudni, hogy 200 évente egyszer előforduló katasztrófa mikor következik be legközelebb. Statisztikailag azt lehet mondani, hogy átlag 25 évente tör ki világjárvány, és lassan 10 év telt el a legutóbbi pandémia óta.

A szabályozó hatóságok igyekeznek mindenre felkészülni. A Szolvencia II szabályok értelmében az életbiztosítóknak például modellezniük kell az ilyen katasztrófa kockázatokat is. A világjárványok kockázata azonban nem csak az életbiztosítókat érinti. A munkavállalók hosszú időre történő kiesése, a kulcsfontosságú személyek elvesztése, magyarul az üzlet folytonosságának megszakadása bármilyen cég számára kockázatot jelent, amit megfelelő biztosítással átháríthatnak a biztosítókra. Emellett az utasbiztosítások esetében, főként a járattörlések miatt is jelentős kárkifizetésekre számíthatnak a biztosítók egy pandémia kitörése esetén. A világjárványok közvetve is kockázatot jelenthetnek a biztosítóknak, hiszen a viszontbiztosítók nemteljesítésének kockázatát is növelik az ilyen események. 

Ezeket a nem-élet kockázatokat jóval nehezebb modellezni, elsősorban a megfelelő adatok hiánya miatt. Nem történt ugyanis annyi világjárvány, hogy az abból származó adatokat elemezni lehessen, emellett olyan események is bekövetkeznek, amivel nem lehet számolni. A szibériai permafroszt kiolvadásával 30 ezer éves vírusok keltek életre, amelyek szerencsére ugyan nem jelentettek veszélyt az emberre, de ki tudja, mi fog még történni. Számos cég, így a Munich Re is igyekszik modellezni a világjárványokat, hogy új biztosítási és viszontbiztosítási termékeket tudjanak kidolgozni. 

A veszély is globalizálódott

A globalizáció, és főként a nemzetközi légi közlekedés miatt egy, a spanyolnáthához hasonló világjárvány sokkal gyorsabban terjedne el a mai világban, mint 1918-ban. Ez már a 2009-es influenzajárvány idején érzékelhető volt, amely Mexikótól Kínáig terjedt, és három hét alatt legalább húsz országon végigsöpört. Ma a szomszédos kisvárosok és falvak közötti távolság a járvány terjedése szempontjából nagyobb, mint a világvárosok, így például London és New York közötti táv, hiszen utóbbiak között jóval több a légikapcsolat és a mozgás. 

Az utasok és utazások száma évről évre nő, és a légközlekedés súlypontja a népes afrikai és ázsiai országok felé tevődik át. Az IATA becslései szerint 2037-re évente 8,2 milliárdra, 2050-re 16 milliárdra nő a légiutasok száma. 

A 24 órás sajtónak és a közösségi médiának köszönhetően a lakosság sokkal jobban tájékozott, ami a halálesetek számát csökkentheti, ugyanakkor a nem-életbiztosítási károkat növelheti. A (potenciális) járványokról szóló híradások kockázatkerülővé tehetik az embereket: kevesebben mennek dolgozni, kerülik a bevásárlóközpontokat, ami nagymértékben csökkenheti a fogyasztói keresletet.

2003-ban, a SARS-vírus néhány halálos áldozata akkora sajtóvisszhangot keltett, ami már komoly gazdasági károkat okozott. A Zika-vírus miatt rengetegen törölték útjukat a karibi térségbe, számos sportoló a Riói Olimpiára sem ment el. 

Egy globális, egy évig tartó járvány, jelentős globális recessziót vonna maga után - figyelmeztet a Világbank egy 2008-as jelentésében. Ha egy járvány súlyosságában elérné az 1968-as Hongkongi induló influenzajárványt, és egy éven át tartana, az a GDP-ben 0.7%-os visszaesést eredményezne. Egy 1957-es ázsiai influenzához hasonló járvány kitörése esetén pedig a GDP 2%-ától köszönhetnénk el. Ha valami olyan szörnyű következne be ismét, mint az 1918 és 1919 között pusztító spanyolnátha, akkor a világ gazdasági teljesítménye 4.8%-kal csökkenne, amely több mint 3 ezer milliárd dollár.

Fotó: Pexels