Nyugdíjba vonulás: fontos kérdést tisztáztak a kompenzációról
Szakértők egyértelműsítették, hogy a nyugdíjba vonuláskor a felmondási időt miképpen kell kitölteni, valamint azt, hogy hátrányos megkülönböztetés esetén milyen kompenzációt kérhet a munkáltatótól a nyugállományba tartó alkalmazott.
Egy hölgy a nők 40 éves korkedvezményével vonulna nyugdíjba, úgy hogy a munkaviszonyából már csak 1 hónap maradt. Viszont az érdekes jogeset főszereplője arra panaszkodik, hogy munkahelyén hátrányosan különböztették meg: olyan feladatokat kellett ellátnia, amelyek nem szerepeltek a munkaszerződésében, emellett férfi kollégáinál 60 ezer forinttal kevesebbet kapott. Erősíti távozási vágyát, hogy háromnegyed éven keresztül nem kapta kézhez fizetésemelését, azt két részletben prémiumként fizették ki a számára - kezdi története ismertetését a HRportálhoz forduló érintett, aki szeretne felmondással nyugdíjba vonulni, ha pedig tehetné, akkor csak a felét töltené ki a hátra lévő egy hónapjának.
Első körben Takács László nyugdíjszakértő azt javasolta, hogy ebben a helyzetben nem kell felmondania, hanem éljen a nők 40 lehetőségével: a legelőnyösebb megszüntetési mód esetében, ha a munkáltatóval a korkedveményes rendszer lehetőségé megragadva közös megegyezéssel távozik. Egy ilyen megállapodásban a felmondási időt is közösen döntheti el a foglalkoztatójával.
Ferencz Jácint munkajogi szakértő pedig a férfiakénál 60 ezer forinttal kisebb fizetése kapcsán azt javasolja az ilyen helyzetekre, hogy az érintett forduljon az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, mely díjtalan eljárásban viszi végig az ügyét. Viszont a szervezet csak bírságot szabhat ki, kártérítést nem. Ebben az esetben munkajogi pert kell indítani, de előtte érdemes megkísérelni békés úton, tárgyalásokkal, fizetési felszólítással érvényesíteni a követelést a munkáltatóval szemben.
Egy munkaügyi perben viszont nemcsak a tényleges, összegszerűen igazolható kártérítésre válhat az érintett jogosulttá, hanem sérelemdíjat is követelhet.
Fotó: Pexels
Biztosítók
