Jelentősen átrendeződhet Magyarország népessége

1989-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) népesedési világnappá nyilvánította július 11-ét, mivel két évvel korábban ezen a napon érte el a Föld lakossága az 5 milliárd főt. Az ENSZ legfrissebb számításai alapján bolygónk népessége 2019. június 18-án meghaladta a 7,7 milliárdot, amit azt jelenti, hogy 1950-hez képest napjainkban több mint háromszor annyi ember él a földön. Az ENSZ közepes szintű prognózisa szerint 2100-ban előreláthatólag 10,9 milliárd ember fog a Földön élni. Ekkorra Ázsia továbbra is a legnépesebb földrész marad, de súlya mérséklődik, miközben Afrika részesedése jelentősen megnő.

Az Európai Unió népessége elöregedik

Az Eurostat adatai szerint az Európai Unió 28 tagországának népessége 2018. január 1-jén 512,4 millió fő volt. Az elmúlt közel hat évtizedben 106 millió fővel, 26%-kal nőtt az uniós tagállamok lakossága. Míg a várható élettartam értéke ez idő alatt Nyugat-Európában emelkedett, addig a volt szocialista országokat epidemiológiai krízis sújtotta, és csak az 1990-es rendszerváltás társadalmi hatásai tették lehetővé az életkilátások további lényeges meghosszabbodását. Egy újszülött 2017-ben az Európai Unióban 80,9 évre számíthatott, 3,2 évvel többre, mint 2002-ben. Ugyanakkor 1960 és az ezredforduló között az európai termékenységi irányzat alapvetően ereszkedő tendenciát mutatott, és a 2,1-es reprodukciós szint alatt, 1,5 és 1,6 között stabilizálódott. Mindez jól mutatja a kontinens előtt álló, az elöregedő populációkból fakadó kihívásokat, amelyeket a folyamatosan emelkedő pozitív migrációs egyenleg sem tudott ellensúlyozni.

Eltérő trendek jellemzik az európai országok népesedési folyamatait

2017-ben az EU 28 tagállama közül 19-ben gyarapodott a népesség. Az országok többségében a népességnövekedés főleg a bevándorlási többletből adódott, a természetes szaporodás jóval kisebb szerepet játszott benne. A lakosságszámhoz viszonyítva a legnagyobb mértékű migrációs többletet Máltán (31 ezrelék), Luxemburgban (16 ezrelék) és Svédországban (10 ezrelék) regisztrálták. Franciaországra migrációs veszteség volt jellemző, amit a születések és halálozások pozitív egyenlege bőven kompenzált. A legmagasabb természetes szaporodás Írországban (6,6 ezrelék), Cipruson (3,8 ezrelék), Luxemburgban (3,2 ezrelék) és Franciaországban (2,4 ezrelék) következett be. Németországban, Észtországban, Spanyolországban, Finnországban és Szlovéniában a vándorlási többlet a természetes fogyásból származó népességcsökkenést ellensúlyozta.

Az EU-28-tagállamok kisebbik részében, 9 országban tényleges népességcsökkenés volt 2017-ben. Az apadó létszámú országok közül ötben mind a természetes népmozgalmi folyamatok, mind a nemzetközi vándorlás egyenlege csökkentette a népességet. A leggyorsabb ütemben Litvánia (14 ezrelékkel), Horvátország (12 ezrelékkel) és Lettország (8 ezrelékkel) népessége fogyott. Bulgária populációját a kevésbé jelentős elvándorlás mellett az Európai Unióban tapasztalható legmagasabb természetes fogyás (6,5 ezrelék) sújtotta. A fogyó népességűek csoportjába tartozók közül Magyarországon, Olaszországban, Görögországban és Portugáliában mérsékelte a lakosság létszámának csökkenését pozitív vándorlási egyenleg.

Az Európai Unió egészét tekintve természetes fogyás várható

Az Eurostat által készített népesség-előreszámítás alapváltozata szerint – az ENSZ népességbecslésével ellentétben – az unió népessége a század közepéig folyamatosan növekszik, 2045-ben éri el az 529,1 millió fős maximumát, ami 2,9%-os emelkedést jelent a 2019. évihez képest. Ezt követően a trend lassú csökkenésbe megy át, a népességszám 2081-ig 518,8 millió főre mérséklődik.

Magyarország népességét 8,7 millióra becsüli az Eurostat az időszak végére, ezzel népességnagysága alapján megőrzi 13. helyét a rangsorban, miközben aránya az európai populációban 1,9%-ről 1,7%-ra csökken.

A népesség-előreszámítás szerint 2081-ben a száz aktív korúra jutó legtöbb eltartott Portugáliában (93), Görögországban (91), Olaszországban (88) és Lengyelországban (87) várható, a legkevesebb pedig Spanyolországban, Svédországban, Belgiumban és Luxemburgban, 86 körüli értékkel. Az előbbi tagországokra nagymértékű elvándorlás és alacsony szinten stabilizálódó termékenység, az utóbbiakra számottevő bevándorlás és relatíve magasabb reprodukció jellemző.

2018 és 2081 között a várható élettartam töretlen emelkedése mindkét országcsoportban jelentős mértékben meg fogja emelni az idősek arányát. Sajátos Svédország és Franciaország helyzete, ahol napjainkban az egyik legmagasabb az eltartottak száma száz aktív korúra számolva, 2081-re azonban az unió egyik legalacsonyabb függőségi arányát prognosztizálják ezekben az országokban. Ezzel ellentétes irányú változás várható Szlovákiában, Cipruson és Lengyelországban, amelyek napjainkban a legalacsonyabb függőségi arányúak közé tartoznak, a vizsgált időszak végére azonban a legmagasabb értékkel rendelkező országok között találjuk őket. Magyarország népességében is jelentős mértékű átrendeződésre lehet számítani: míg napjainkban száz aktív korúra 50 fiatal és idős jut, addig 2081-re ez az érték több mint másfélszeresére, 78-ra emelkedhet.

Fotó: Pixabay