Hogy alakul az eurónk sorsa?

Utoljára talán 2017-ben kezdett kibontakozni társadalmi vita a magyar euróbevezetés esélyeiről és szükségességéről, akkor a jegybank dobta be a követ az állóvízbe azzal, hogy kijelentette: szerinte a maastrichti kritériumok mára elavultak, új mutatókat kell bevezetni, melyek az optimális időpontot kijelölhetik. Az már akkor látszott, hogy az új feltételek még hosszú évekig nem fognak teljesülni. A javaslatok ismertetésekor a 2017-es Közgazdász Vándorgyűlésen Nagy Márton MNB-alelnök azt mondta, hogy ezek a számok nincsenek kőbe vésve, de ha betartjuk őket, akkor "az euróbevezetés nem egy rövid távú történet".

A hivatalos maastrichti kritériumok az euró bevezetéséhez

Az árfolyam-stabilitási feltétel szerint a belépni kívánó országnak két évig a középárfolyam egyoldalú leértékelése nélkül lebegtetnie kell valutáját az ERM II. árfolyamrendszerben.
Árstabilitás: Az átlagos infláció az egy éves referencia-időszakban legfeljebb 1,5 százalékponttal lehet magasabb, mint a három legalacsonyabb mutatóval rendelkező ország inflációjának átlaga.
Költségvetési fegyelem: Az államháztartás stabilitásának igazolásául a referencia-időszakban a költségvetés hiánya nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát, az államadósságpedig a GDP 60 százalékát. Utóbbi feltételt enyhítették, és elegendő a tartósan csökkenő adósságpálya.
Kamatkonvergencia: A hosszú távú kamatláb az egy éves referencia-időszakban legfeljebb 2 százalékponttal lehet magasabb, mint a három legalacsonyabb inflációs mutatóval rendelkező ország kamatszintjének átlaga. (A hosszú lejáratú hozamok alatt a tízéves állampapírpiaci hozamokat értjük.)

Vagyis miközben a hivatalosan még mindig érvényben lévő maastrichti kritériumok egyre nagyobb részét teljesítjük, illetve a maradékban is egyre kisebb az elmaradás, mi magunk szabunk olyan új feltételeket, melyek alapján öt-tíz éven belül biztos nem kerül terítékre a magyar euró, de az is könnyen lehet, hogy soha nem jutunk el oda.

A lenti táblázatban azt látjuk, hogy amikor az EKB kétévente megjelenő konvergencia jelentésében az egy évvel korábbi adatokkal megnézi a teljesülést, akkor hogyan állt Magyarország. Látszik, hogy 2014-ben és 2016-ban gyakorlatilag minden feltételt teljesíthettünk volna, hiszen az adósságpályánál általában elfogadják a tartós csökkenést, az ERM-2-be való belépés pedig csak elhatározás kérdése. 2018-ban egy hajszállal elcsúsztunk az inflációs feltételnél, de továbbra is azt mondhatjuk, hogy gyakorlatilag csak akarat kérdése, mikor teljesítjük a hivatalos kritériumokat. 

Az MNB feltételei természetesen nem kötelező erejűek, inkább egyfajta válasznak foghatók fel a magunk számára arra a kérdésre, hogy mikor éri meg bevezetni az eurót. A jegybanki kritériumokról a külső szakmai álláspont többnyire az, hogy legtöbbjük valóban fontosnak látszik az euróbevezetés kockázatainak mérséklése érdekében, viszont néhány pont olyan, mintha csak azért került volna bele a feltételrendszerbe, hogy minél távolabbra lehessen tolni az euróbevezetés dátumát.

Az elmúlt majdnem másfél évben a kormány hivatalosan nem szólalt meg az euróbevezetés lehetőségéről, így azt sem lehetett tudni, hogyan viszonyulnak a jegybank javaslataihoz. Bár már az is árulkodó, hogy nem szólaltak meg az ügyben. Aztán az év eleji Kormányinfón az újságírók rákérdeztek Orbán Viktornál, aki azt mondta, hogy két okból nincs céldátumunk az euró bevezetésére: egyrészt nem látjuk világosan az euró jövőjét, másrészt ugyan az uniós csatlakozásunkkal vállaltuk, hogy belépünk az eurózónába, de az még nem ez az eurózóna volt, azóta egy csomó új szabály született, új intézmények jöttek létre.
 

Senki sem tudja, hogy az eurózóna hova fog fejlődni a következő időszakban, úgyhogy én a kivárás és az óvatos duhaj politikáját követem szívem szerint - fogalmazott a miniszterelnök.

Orbán szerint ma három Európa létezik egyszerre: van az eurózóna, a schengeni övezet és a teljes EU. "Lehetségesnek tartom, hogy Európa a jövőben ilyen hármas tagolódásban folytassa az életét, nem tartom szükségesnek, hogy mindenki belépjen az eurózónába. Hogy Magyarországnak valamikor a jövőben ez nemzeti érdeke lesz-e vagy sem, ezt folyamatosan vizsgálnunk és értékelnünk kell, és hogyha érdekünk, akkor hozhatunk ilyen döntést" - tette hozzá.

A fentiekből egyrészt az követezik, hogy Orbán szerint a jelenlegi helyzet megfelel számunkra, amikor a schengeni övezet tagjai lehetünk anélkül, hogy a valutaövezethez csatlakoznánk. Egyelőre úgy tűnik, hogy az EU sem akarja kikényszeríteni a tagállamoktól az euró bevezetését, hiába hivatalos elvárás a közös pénz felé való törekvés. Ugyanakkor ez nem feltétlenül marad örökre így, vagyis a kockázat, hogy a csatlakozással vállalt belépést számon kérik rajtunk, folyamatosan jelen van.

Mindenesetre Orbán Viktor szavaiból azt lehet kiolvasni, hogy belátható időn belül nem szerepel a kormány tervei között az euró bevezetése, bár a mostani nyilatkozat sem nevezhető egyértelmű állásfoglalásnak, ahogy azt évek óta megszokhattuk. Egy "menekülőutat" továbbra is nyitva hagyott a miniszterelnök, hogy szükség esetén hamar elköteleződhessen az euró mellett.

Orbán megszólalása azért is aktuális, mert a napokban a szlovák euró tizedik évfordulója kapcsán az Erste Bank készített egy elemzést a tapasztalatokról, illetve a régió országainak kilátásairól. A szakemberek kiemelik például, hogy a csatlakozásra való felkészülés sokat segített Szlovákiának, részben ennek köszönhető, hogy 2005-2008 között felül tudta teljesíteni a régiós országok növekedését. Emellett fontos gazdasági reformokba is belevágott az ország az euró bevezetése előtt.

Az elemzés kiemeli, hogy jelenleg három ország érdeklődik hivatalosan az euróbevezetés iránt: Bulgária, Horvátország és Románia. Előbbi kettő konkrét lépéseket is tett, a horvátoknak van euróbevezetési stratégiájuk, míg Bulgária informális tárgyalásokat kezdett az ERM-2 árfolyamrendszerbe való belépésről. Romániában egyelőre csak politikai nyilatkozatokat tettek arról, hogy szeretnének majd csatlakozni. Csehország egyelőre a maastrichti feltételek teljesítése ellenére egyértelműen elutasító az euróval szemben, Lengyelország és Magyarország pedig nem teljesít minden feltételt, de szintén nem rohan csatlakozni.

Az Erste Bank elemzői hozzáteszik, hogy az euró bevezetése előtt a közös európai bankunióhoz is csatlakozni kell, a bolgárok esetében ez lassíthatja kicsit a folyamatot, ugyanis az EKB valószínűleg a felügyelet erősítését fogja elvárni mielőtt áldását adja az ERM-belépésre. Emellett Bulgária ellen szólhat az, hogy az egész EU-ban náluk a legalacsonyabb az egy főre jutó GDP, az EU-átlag 50 százalékát sem éri el, hiába teljesítik papíron az összes maastrichti előírást.

Horvátország ugyan papíron még egy kicsit le van maradva, hiszen csak az idén kezd tárgyalásokat a bankunióhoz való csatlakozásról. Azonban a gazdasági konvergenciája és a bankrendszere erősebb, ezért az Erste szerint nagyobb esélye van arra, hogy a valutaunió következő, huszadik tagja legyen a következő években.
 

Magyar szempontból az elemzés érdekessége, hogy minket meg sem említenek, mint lehetséges eurózóna-országot. Ennek egyik oka, hogy nem teljesítjük az összes feltételt, a másik pedig, hogy egyelőre hivatalos politikai akarat sem látszik. Éppen emiatt egyre kevésbé számolnak azzal, hogy a közeljövőben magyar vagy lengyel euróbevezetés lenne. Persze megváltoztathatja a képet, ha mondjuk a horvátok és a románok sikeresen csatlakoznak, az felgyorsíthatja a magyar gondolkodást is ebbe az irányba.

Fotó: Pixabay