Ha így megy tovább, elkerülhetetlenné válik egy válság, ami az egész világot padlóra küldheti

Mivel jelentős külkereskedelmi hiánya van az Egyesült Államoknak a világ többi részével szemben, ezért könnyű lesz megnyerni egy kereskedelmi háborút - állította korábban egy Twitter-bejegyzésében Donald Trump amerikai elnök.

Ezt a gondolat azóta számos beszédében visszaköszönt, annak ellenére, hogy a közgazdászok többsége szerint a megállapítás nagyon messze van a valóságtól, ugyanis a nemzetközi kereskedelem nem egy zéró összegű játék, amelyben a játékosok csak egymás kárára növelhetik nyereségüket. A megállapítás viszont fordítva is igaz: egy kereskedelmi háborúban az összes résztvevő egyszerre veszíthet. Ez a helyzet áll fenn most is.

Paul Krugman, aki épp a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos munkássága miatt kapta meg 2008-ban a közgazdasági Nobel-díjat, blogbejegyzésében kicsit alaposabban körbejárta a témát. Olyan kérdésekre próbált meg választ adni, mint hogy egy kereskedelmi háborúban milyen magasra emelkednének a vámok (mi lenne az "optimális tarifa"), mekkora lenne emiatt a világkereskedelem visszaesésének mértéke, illetve a globális GDP-arányában mekkora kárt okozna a világgazdaságnak ez a protekcionista konfliktus.
 

Krugman múltbéli példák, illetve saját számításai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kereskedelmi háború következtében akár 40% fölé is emelkedhetnek világszerte az átlagos vámok (jelenleg a legtöbb országban 5% alatti a kereskedelmi forgalommal súlyozott vám mértéke). Ez drámai mértékű, akár 70%-os kereskedelemvisszaeséshez vezethetne, illetve 2-3 százalékos GDP-arányos veszteséget jelentene. Azt ugyanakkor hozzáteszi, hogy a sok ismeretlen miatt nagy bizonytalanság övezi a számításokat.

A közgazdász professzor hangsúlyozza, hogy bár ez a 2-3%-os GDP-arányos veszteség első ránézésre nem tűnhet annyira óriásinak, ugyanakkor tartós hatásról van szó, vagyis hosszú távon jelentős jövedelem- és jólétcsökkenést eredményezne az egész világon. A végén minden ország rosszabbul járna, szegényebben jönne ki a harcból.

A szakértők többsége abban egyetért, hogy az egyes országokra, illetve a világgazdaságra nézve összességében is negatív hatással lenne egy kereskedelmi háború, a potenciális veszteség számszerűsítése viszont már nehezebb feladat. Ennek oka, hogy nem mindegy, milyen modellel vizsgáljuk a gazdasági hatásokat.

A francia jegybank elemzői nemrég közzétett írásukban az IMF által kifejlesztett, úgynevezett GIMF-modell felhasználásával készítettek becslést a kereskedelmi háború potenciális hatásaira. Modelljükben három szereplőt különböztettek meg (USA, eurózóna, illetve a többi ország), a kereskedelmi háborús vámnövekmény mértékét pedig 10 százalékpontban határozták meg, amit kölcsönösen kivetnek egymásra a szereplők.
 

Megállapításuk szerint a vámháború első évében 0,7%-kal, a második évben 1%-kal vetné vissza a globális GDP szintjét (a kereskedelmi háború nélküli alappályához képest), ez azonban önmagában nem ragadja meg a teljes veszteséget, hiszen csak az árupiaci kereslet-kínálati sokk (növekvő árak miatt visszaeső kereslet, mérséklődő kínálat a vállalati oldalról, emiatt alacsonyabb szinten kialakuló kereslet-kínálati egyensúly) kibocsátásra gyakorolt hatását számszerűsíti.

Ezen felül számolni kell olyan hatásokkal is, mint
 

• a kereskedelmi háború (pontosabban a termelési tényezők nem optimális felhasználása) következtében jelentkező termelékenység-csökkenés,
• a befektetők által érzékelt magasabb kockázat révén megnövekvő vállalati refinanszírozási költség (minél kockázatosabb a globális környezet, annál erősebb a befektetők kockázatkerülési magatartása, ezért magasabb megtérülést várnak el befektetéseiktől),
• illetve az üzleti bizalom romlásaként elhalasztott vállalati beruházások hosszú távú gazdasági következménye.

A fenti tényezőket modelljükbe építve a francia jegybank szakértői megállapítják, hogy a kereskedelmi háborús sokkhatás első évében 1,5-2%-kal, második évében 2,2-2,9%-kal eshet vissza a globális kibocsátási szint az alappályához képest.

Megjegyzés: a globális GDP-növekedés alappályához képesti eltérése a kereskedelmi háború miatt (a GDP százalékában kifejezve) a sokkhatást követő első, második, illetve harmadik évben. A kék oszlop a közvetlen, árupiaci hatást, a piros a termelékenység csökkenését, a zöld a befektetők magasabb érzékelt kockázatából fakadó hatást, a lila pedig az elmaradó beruházások hatását mutatja. Ezekből tevődik össze az összesített hatás.

A szakértők két forgatókönyvet is készítettek: az egyes évek esetében a "Low increase" eset azt mutatja, amikor a befektetők által elvárt kockázati prémium és a piaci volatilitás kisebb mértékben növekszik, míg a "High increase" esetben nagyobb pénzügyi sokkot okoz a kereskedelmi viszály elfajulása, épp ezért a gazdasági kár mértéke is jelentősebb lenne. Látszik, hogy rövid távon a második évben tetőzne a GDP-bővülésre gyakorolt negatív hatás, ezt követően - az új állapothoz való alkalmazkodás eredményeként - lassan enyhülne a sokkhatás. A világgazdaság természetesen ezt követően is tartós jólétcsökkenést szenvedne el ahhoz képest, ha nem került volna sor egy kereskedelmi háborúra.

Az egyes országokat ugyanakkor nem egyforma mértékben érintené ez a GDP-re gyakorolt negatív hatás. Viszonylag zárt gazdasága és erős belső piaca miatt feltehetően nem az Egyesült Államok lenne a legnagyobb áldozata ennek a háborúnak, viszont az biztos, hogy az amerikai gazdaság is megsínylené. Az IMF legutóbbi World Economic Outlook elemzésében 3,9%-os világgazdasági növekedést prognosztizált idénre, illetve jövőre: ha ezt összevetjük a francia jegybank becsléseivel, akkor egyértelművé válik, milyen súlyos következményei lennének a kereskedelmi háborúnak. Ha az egész világ nem is süllyedne recesszióba ("csak" egy jelentős része), a GDP-bővülés üteme több mint három évtizedes mélypontra esne.

Ráadásul a francia jegybank elemzői 10%-os vámmal számoltak, ami jócskán elmarad Krugman, illetve más közgazdászok által emlegetett számoktól. Értelemszerűen minél magasabb szintre kerülnének a vámok, annál súlyosabb lenne a gazdasági következmény. Egy 2014-es elemzés arra a megállapításra jutott, hogy egy nemzetközi kereskedelmi együttműködések nélküli világgazdaságban 60%-ot is elérheti az optimális vám mértéke (Trump épp a WTO lebontásán fáradozik, szóval nem annyira valóságtól elrugaszkodott ez az elképzelés, mint ahogy elsőre tűnik). A vámháború ilyen mértékű elfajulása tehát a nemzetközi kereskedelem teljes összeomlását eredményezné, ezzel együtt pedig az egész világgazdaság recesszióba süllyedne.

Azt egyelőre nehéz megmondani, hol lesz ennek a kereskedelmi háborús konfliktusnak a vége, azonban úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok vezetése és Trump elszámolta magát amikor azt gondolta, hogy a világ többi nagy gazdasága könnyen beadja majd a derekát, és enged a nyomásnak. Mivel Trump nem arról híres, hogy meghátrál fenyegetései elől, nem árt felkészülni arra, hogy az, amivel pesszimista elemzők már másfél éve riogatnak, végül tényleg valósággá válik. Némi reményt jelenthet, hogy Trump támogatói bázisában, illetve saját pártján belül egyre hangosabb a kereskedelempolitikáját érintő negatív kritika.

Tekintve, hogy a világgazdaság már így is érett növekedési ciklusában jár, a monetáris politika szigorodásával és az olcsó pénz korszakának lezárulásával pedig már elkezdődött a visszaszámlálás a következő visszaesési ciklus kezdetéig, miközben a világ rekordmagas adóssághalmon ül, rosszabbkor nem is jöhetne ez a kereskedelmi konfliktus. Ha ilyen irányba haladnak tovább dolgok, akkor könnyen a kereskedelmi háború válhat a következő világgazdasági válságot kirobbantó szikrává.



(Címlapkép forrása: JEWEL SAMAD / AFP)