Egy lépéssel közelebb az UNIO-s magánnyugdíjhoz

Az Európai Unió a meglévő nyugdíjcélú megtakarítások mellé kíván kialakítani egy páneurópai magánnyugdíjterméket (PEPP). Az erre irányuló bizottsági javaslatot 2017 júniusában terjesztette elő az EB. Az új szabályok olyan eszközöket biztosítanának a nyugdíjszolgáltatók számára, amelyek által egy határon átnyúló, internetes értékesítésre alapuló, egyszerű és innovatív magánnyugdíjterméket kínálhatnának. Az Európai Bizottság szándéka szerint ezen termék esetében is adókedvezményt biztosítana.

Jelenleg az EU-országok előtt álló egyik legnagyobb kihívás, hogy az állami nyugdíjrendszerek teherbíró képességének határán, minél szélesebb körű egyéni nyugdíj-megtakarítások megkezdésére ösztönözzék a lakosságot. Az EB javaslatával arra törekszik, hogy egyszerű, alapértelmezett befektetési lehetőségek jöjjenek létre a tervezett új intézményrendszeren belül, hordozható módon, mindezt szigorú fogyasztóvédelmi előírások mellett. A hordozhatóságnak feltétele az egységes adóügyi kezelés, vagyis a tagországokban hatályos adókedvezmények érvényesítése. Ez utóbbi kialakítása azonban nem könnyű feladat.

A javaslat értelmében a PEPP-eknek értékesítési helyüktől függetlenül ugyanazok lesznek a standard jellemzőik. Sokféle nyugdíjszolgáltató értékesítné ezeket, főként biztosítók, bankok, foglalkoztatói nyugdíjalapok, befektetési cégek és eszközkezelők.

A rendelet egy páneurópai keretet hozna létre azok számára, akik a PEPP-eket választják megtakarításaikhoz. A PEPP-ek kiegészítenék az állami alapú, a foglalkoztatói és a nemzeti magánnyugdíjrendszereket, de nem lépnének azok helyébe, és nem harmonizálnák azokat.

Az ECON által most hétfőn elfogadott szabálykönyv tervezet igyekszik szigorítani a PEPP termék-specifikáción, javítani a fogyasztóvédelmen, és egyértelműbb szabályokat felállítani az információszolgáltatásra vonatkozóan.

A tervezet lehetővé tenné például a fogyasztók számára, hogy a helyi felügyeleti szervekhez nyújtsák be panaszaikat, méghozzá egy világos és részletes, a panaszok és a kollektív jogorvoslatok határokon átnyúló rendszerén keresztül.

A rendelet a fenntartható befektetésekre vonatkozó szabályokat is tartalmaz, előírva a PEPP-ek számára, hogy a párizsi megállapodás célkitűzéseivel és az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival összhangban fektessenek be.

A PEPP piacra való belépést végső soron az európai felügyeleti hatóság, az EIOPA engedélyezi majd, bár a tagállamok azt akarták, hogy a helyi szabályozó hatóságoknál legyen ez a feladat. A végső tervezet szerint a piacra lépési kérelem első ellenőrzését a helyi felügyelet végzi majd, mielőtt az EIOPA döntést hoz a termék tartalma alapján. Az EIOPA részvételére azért van szükség az ECON szerint, hogy a PEPP-ek minősége európai szinten elismerhető legyen.

A PEPP-ek adóügyi kezelése azonban továbbra is nehéz kérdés, mivel ez a terület mindig az egyes tagállamok irányítása alatt áll. A Parlament két opciót javasol: vagy ugyanazokat a szabályokat biztosítják a tagállamok a páneurópai termékeknek, mint a helyieknek, vagy kialakítanak külön a PEPP-ek számára egy európai szintű adóügyi rendszert. Azonban az EU-nak nincsenek eszközei arra, hogy a tagállamokat ilyen lépésre kényszerítsék, ha a szolgáltatók ezt akarják, akkor a helyi törvényhozásnál kell kilobbizniuk.

Vannak elégedetlen hangok

A Finance Watch nemkormányzati nemzetközi szervezet – amely 2011-ben jött létre azzal a céllal, hogy védelmezze a civil társadalom érdekeit a pénzügyi ágazatban, továbbá tanulmányokat, szakpolitikai elemzéseket készít és kommunikációs tevékenységet folytat a pénzügyi szolgáltatások területén –úgy véli, további javításokra van szükség annak biztosítására, hogy a szolgáltatók megfelelő szintű prudenciális bánásmódban részesüljenek, és hogy megfelelő felügyeleti rendszer működjön.

A legfőbb hiányosságot a szervezet abban látja, hogy a javaslat ugyan meghatároz egy olyan alap terméket („basic option”), amely a megtakarítók legszélesebb köre számára megfelelő pénzügyi alapterméket jelentene, azonban a politikai kompromisszum azt eredményezte, hogy a PEPP "alapváltozatának" végső szövege bonyolultabb, mint amilyennek lennie kellene – véli a Finance Watch.

A PEPP és más opcionális magánnyugdíjrendszerek segíthetik az egyes megtakarítókat nyugdíjjövedelmük kiegészítésében, azonban nem oldják meg az állami és a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek fennálló problémáit. A szervezet szerint a politikai döntéshozóknak kell valódi megoldást találniuk ezen rendszerek számára, amelyek igen komoly nyomás alatt állnak.

Az Európai Bizottság korábbi becslései szerint a magánnyugdíj termékek EU-s piaca 2030-ra elérheti a 2,1 milliárd euró eszközérétéket, amennyiben a PEPP-ek sikeresek lesznek.

Jogalkotási folyamat

Az Európai Bizottság 2017. június 29-én terjesztette elő rendeletjavaslatát a páneurópai magánnyugdíj-termékre (PEPP), valamint ezek adóügyi kezelésére vonatkozóan. 

Az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága (ECON) vizsgálja a javaslatot, mellyel kapcsolatban február 26-án mutatta be első jelentéstervezetét. Ez összesen 175 módosítást tartalmazott, többek között: a határon átnyúló vásárláshoz való jogot, a nyugdíjazáskor történő szolgáltatóváltáshoz fűződő jogot (a korábbi 5 évenkénti váltás lehetősége helyett), melynek költségmaximumát is a PEPP-egyenleg 1,5%-áról, annak 0,5%-ára csökkentette. Május 28-án további 739 módosítási javaslatot tárgyalt meg a bizottság. Az ECON végül 2018. szeptember 3-án megszavazta a jelentéstervezetet.