A pénz 3 arca: nem csak arra jó, hogy elköltsük

Akkor most bemutatnánk: a pénzt
Annak ellenére, hogy mennyire hétköznapi eszköznek számít a pénz, meglepően nehéz kiismerni a természetét. Persze ez alatt nem holmi ezoterikus butaságra gondolunk, hanem a tudományos tényekre. Mindenki rutinszerűen használja fizetéskor, de nagyon kevesen vannak, akik értik is, hogy miként keletkezik és mire való.
 

Gondoljuk csak végig az alábbi két, nagyon alapvetőnek tűnő kérdés:

• Hogy jön létre a pénz?

• És mire jó?

Egyszerűnek hat mindez, és az utca embere is nyilván rábökne valamit. A pénz létrejöttére például azt, hogy biztos az állam nyomtatja - csakhogy ezzel nem is tévedhetne nagyobbat. Merthogy a modern pénznek rendkívül kicsi része ölt fizikai formát. A döntő hányadát a kereskedelmi bankok teremtik a hitelezésük során, és mindez pusztán számlapénz formájában él, amíg meg nem semmisül. Ezt a meglepő tényt ebben a cikkünkben magyaráztuk el:

A második kérdésre is igen ritkán hallani a helyes választ. Ha valaki rákeres az interneten arra, hogy tulajdonképpen mire is jó a pénz, akkor abból nem lesz sok köszönet. Életmódtanácsadók, befektetési kuruzslók, vagy ami mindennél rosszabb: pénzügyi ezotériával is találkozhatunk. Azzal a válasszal, ami az alábbiakban jön, pedig szinte sosem. Pedig a tankönyvekben ez van.
 

Nem könnyű kiismerni
A pénznek bonyolult természete van, és ennek egyes aspektusait valóban nehéz megérteni. Ez különösen igaz az előbb említett első pontra: máig alig ismert tény, hogy kik teremtik a pénzmennyiség döntő hányadát a gazdaságban. Sokszor, aki hallott is róla, inkább valami összeesküvés-elméletre gondolt egyből. Pedig nem az. Ezért most egy cikksorozat keretében dolgozzuk fel a pénzzel kapcsolatos gazdasági alapműveltséget, kezdve azzal, hogy mire is jó a pénz. Ez nem egy annyira nehéz téma, de valamiért mégis hiányzik a köztudatból.

Az akadémiai világban hosszú, több mint egy évszázadra visszanyúló téma, hogy tulajdonképpen milyen funkciókat is lát el a pénz. Abban mindenki egyetért, hogy a pénz acserekereskedelem leváltásával óriási lehetőséget (és költségmegtakarítást!) teremtett az emberi civilizáció számára. De pontosan mire is jó és milyen funkciókat lát el? Nos, mára a közgazdasági főáramot tükröző tankönyvek (lásd például Gregory Mankiw Makroökonómia könyvét) mindegyike három alapvető pontot rögzít ezen a téren:

• Lehet vele fizetni, mert forgalmi eszköz

• Képes értéket mérni

• Képes értéket őrizni

Megjegyzendő, hogy a témáról szóló diskurzusban gyakran találkozhatunk a pénz további funkcióival is, ezek ugyanakkor a modern tankönyvek (lásd például: Krugman & Wells, 2012; Bernanke & Abel, 2005) szerint vagy nem annyira alapvetőek, vagy pedig már benne foglaltatnak a fenti három pont valamelyikében. Tehát amikor arról beszélünk, hogy mire is jó a pénz, illetve, hogy azt az emberek mire használják, akkor ezt a három funkciót kell említenünk. Lássuk most egy kicsit részletesebben, hogy pontosan mit is takarnak ezek!
 

A pénz három arca
A fenti listából az első pontunk a forgalmi eszköz funkció. Ez az, amit intuitív módon is könnyű megérteni: a pénz egy olyan eszköz, amivel termékek és szolgáltatások - vagy még általánosabban: javak - ellenértékét lehet kifizetni, mert azt az eladók elfogadják. A pénznek ezen alapvető funkciója talán a legfontosabb mindhárom közül, amennyiben ugyanis nem fogadnák el fizetségképpen a pénzünket egy piacon, akkor az lényegében használhatatlanná válna. Ne gondoljuk, hogy ez csak súlyos válságokban és hiperinflációban fordulhat elő. Sok olyan feltörekvő piaci ország van ma is, ahol a kereskedők és az üzletemberek a helyi deviza helyett csak a dollárt vagy az eurót fogadják el.

A nemzetállamok a pénzük ezen funkcióját általában törvényi előírásokkal próbálják megerősíteni, előírva, hogy az ő hivatalos fizetőeszközüket kötelező elfogadni az országhatárukon belül. Amennyiben ugyanakkor nem korlátozzák annak átválthatóságát, akkor könnyen alakulhat ki olyan gyakorlat, hogy az emberek mégis egy stabilabb devizát választanak pénznek. Nem kell messzire mennünk, hogy ilyet lássunk: a szomszédos Ukrajnában a lakosság nagyon nagy része dolláralapú gazdaságra rendezkedett be a helyi fizetőeszköz sérülékenysége miatt.

A pénz második fő funkciója az értékmérésről szól. Ez egy igen érdekes és fontos koncepció, amit minden nap igénybe is veszünk, anélkül, hogy annak a tudatában lennénk. Amikor bemegyünk a sarki közértbe és ránézünk a Guinness sör árára, akkor rögtön el tudjuk dönteni, hogy az mennyivel drágább a többi főzetnél, és hogy megéri-e nekünk az a különbség. Ezt azért tudjuk eldönteni, mert az azonos pénzben kifejezett árcédulákat könnyedén egymáshoz tudjuk viszonyítani. Másképpen szólva: fel tudjuk mérni, hogy melyik mekkora értéket képvisel, és ez alapján dönthetünk a vásárlásról. Ha nem volna számszerűen kifejezhető értéke a sörnek, akkor óriási bajban lennénk. Hosszasan kellene mérlegelnünk, vajon melyik mennyit is érhet, illetve, hogy - pénz híján - mit cseréljünk el a kedvenc folyékony kenyerünkre.

Az értékmérő funkció tehát a javak számszerű értékeléséről szól, amit a pénz nagyban megkönnyít. Kivéve persze, ha az adott pénz értéke durván ingadozik. Egy vásárlási döntést ugyanis jóval nehezebb meghozni, ha az árcédulák folyamatosan változnak. Nem véletlen, hogy a termékek értékét is van, hogy inkább stabil, külhoni devizákban határozzák meg a kereskedők a fejlődő piacokon. Nem ritka még Magyarországon sem, hogy egyes nagyobb értékű vállalati szerződések inkább euróban kerülnek rögzítésre.
 

Néha a pénz sem áll meg a saját lábán
Sőt, hogy egy igazán érdekes példát is mondjunk a dologra: a bitcoinban vásárolt termékek árát sem bitcoinban határozzák meg a kereskedők, hanem döntően dollárban. Nem akarnak ugyanis amiatt pórul járni, hogy a kriptopénz értéke váratlanul lecsökken. Így aztán a bevett gyakorlat az, hogy a bitcoinos árak a webáruházakban pusztán a dolláralapú árcetlik folyamatos átváltását tükrözik.

A harmadik és egyben utolsó alapvető pénzfunkció az értékőrzésről szól. Arról, hogy a pénz képes értéket - vagy másképpen nézve: adott mennyiségű vásárlóerőt - tárolni. Így ha egy jószág, vagy egy munka ellentételezéseként pénzt kapunk, akkor azt nem kell azonnal elhasználnunk. Dönthetünk úgy, hogy felhalmozunk belőle, majd pedig később élünk a költekezés lehetőségével. Egyszóval a pénznek, mint eszköznek a vásárlóereje nincs szoros időbeli korlátokhoz kötve. Ez különösen fontos, ha valaki pénzben kapja a munkájáért járó fizetséget, hiszen azt nyilván nem azonnal akarja majd mind elkölteni.

Hogy meddig tekinthető jó értékőrzőnek egy pénz, bizony nem könnyű eldönteni. Mind a történelmi, fedezettel bíró, mind az anélküli, úgynevezett fiat pénzekre jellemző, hogy idővel veszítenek a vásárlóerejükből. Az a sör, ami ma itthon 300 forintba kerül, öt év múlva már 350 forintba fog kerülni. Vagyis akkor majd ennyivel kevesebb sört vehetünk ugyanezért a pénzért, vagy ha úgy tetszik: majdnem egy decit kiiszik a korsónkból az infláció. Egyik pénz sem igazán jó értékőrző hosszútávon, de amennyiben az értékvesztésük mérsékelt és kiszámítható ütemben zajlik, akkor különösebb problémát nem okoz a gazdaságban.

Ez a három funkció tehát alapjaiban határozza meg a pénz természetét. Bármelyikük sérül, az nagy zavarokat okozhat a gazdaságban, sőt: más, jobban működő pénzek elterjedéséhez vezethet. A fejlett gazdaságok fizetőeszközei döntően mind betöltik a pénz ezen három fő funkcióját. Amikor alternatív pénzek - netán kriptopénzek - kerülnek a közvélemény elé, akkor pedig a tudósok is először ezeket az alapvető szempontokat vizsgálják meg, hogy eldöntsék: életképes pénzről van-e szó.

Fotó: Pixabay